A Teremtés szerelmese
Ha tulajdonunk van, akkor meg kell hogy védjük azt. A birtoklási vágy az erőszak forrása. Megtérése után Assisi Ferenc egyszerű szürke ruházatot visel, derekán zsinórral.
Természetes függetlenség, Assisi Ferenc elitéli a fényűzést, és az egyházi emberek hatalmaskodását. Mindenekelött egy lazadó, aki érteni akarja a világot, küzdve az ellentmondásokkal szemben. Elsőként ismeri el az asszonyok csoportosulási jogát avégett, hogy megalakitsák saját rendjüket "Klarisszák".
Ez a világi felfogás, amely elveti a korabeli elvárásokat, túlszárnyalja korát és a nagy lépést tesz a jövő felé. Lerázva minden előitéletet, gondolatai forronganak. Pedig majd csak az Evangéliumban talál alapokat szabályainak.
"Az öröm a bátorság legszebb megnyilvánulása", mondta az iró Anatole France (1844. április 16. Párizs - 1924. október 12. Saint-Cyr-sur-Loire).
A nyomasztó fegyelmezést és büntetést egyensúlyozni kell a könnyedséggel, a muzsikával és az énekkel. Isten szolgálói örömüket fejezzék ki énekükkel.
Assisi Ferenc fiatal korában az ének, költészet és zene tudományát a trubadúrok művészetéből sajátitotta el.
Louis Nucera iró mondta (1928. július 17. Nice - 2000. augusztus 9. Carros) "Aki nem értékeli a zenét, nem ismerheti meg a tökéletességet", tehát nem nyerhet betekintést a lélek csodálatos mély rejtelmeibe sem.
A test tisztasága nem csak az eredendő bűnre vonatkozik ami tiltja a testi örömök élvezetét. Assisi Ferenc sokkal tovább lát ennél. Számonkéri a sziv tisztaságát (érzelmeket) és a józan gondolkodást (erkölcs).
Mivelhogy mindannyian a teremtés részesei vagyunk, ezért tisztelnünk kell. Tisztelni az embereket, állatokat, növényeket és ásványokat amik összefüznek minket, és amik által létezünk. Már a görögök és a rómaiak is felismerték ezt. Assisi Ferenc isteni csodát lát minden dologban, és számára ez olyan örömforrást jelent amit szeretetni és tisztelni kell.
Napjainkban is ő a jelképe mindannak, ami összefüggésben van az állatok és növények védelmével.
Egy nap amikor a Spoléte völgyében társáival Bevagna település felé tartott (16 km-re Assise-től délre, hamarosan köréje sereglettek, külömböző madarak (galambok, varjak, gerlék). A természet iránti szeretetétől vezérelve közeledett feléjük. A kölcsönös vonzalom közte és a madarak között érezhető volt. Egy sem repült el félelmében. Inkább figyelmesen hallgatták, hogy mit fog nekik mondani, mert Isten szólt hozzájuk általa. Testvéreim ti madarak, nektek szeretnetek kell a Teremtőt és hálásnak lenni, amiért adott nektek tollat ami melegit, és szárnyakat amivel repülni tudtok, és mindent amire szükségetek van az életben.
A madarak lehajtották a fejüket, és szétterpesztették szárnyaikat, kinyitották csőrüket és a legnagyobb figyelemmel hallgatták. Assisi Ferenc a kör közepén állt, megáldotta őket a kereszt nevében, majd útjukra bocsájtotta. A boldogság mámorában, hogy meghallgatásra talált, sietve csatlakozott kisérőihez. Ettől a naptol kezdve az állatokból nem hiányzott a lelkesedés, engedelmesen , hallgatták prédikációját, és dicsőitették a Teremtőt.
1223 felé történt ez a különös eset Gubbioban. Ez egy város amit Assisi Ferenc jól ismert, mert gyakran látogatta meg ott élő barátait.
Egyszer amikor Gubbio felé tartott szamárháton egy szerzetes kiséretében nem messze a San Verecondoi kolostortól, megállitoták a parasztok akik felismerték. Gyakran járt ebben a kolostorban az apjával folytatott pereskedése után 1206-ban. Itt szerzett tudomást egy hatalmas farkas létezéséről, akinek nem elég az állatok bekebelezése, de még az emberek felfalásától sem riad vissza. Gubbio lakói a város falán kivülre már nem is merészkedtek.
A helyiek figyelmeztetése ellenére Assisi Ferenc mégis folytatta útját Gubbio felé. Alighogy megérkezett a farkas űvöltését már messziről hallotta. Elhatározta hogy szembeszáll a legveszdelmesebbel akitől mindenki fél. A tömeg kezdett összeverődni, a teraszokon és a tetőkön, hogy tanui legyenek az eseményeknek. A farkas habzó szájjal vetette magát Assisi Ferenc felé. Ö a kereszt jelével rögtön megállitotta. "Gyere ide farkas testvér-mondta neki. Krisztus nevében azonnal megtiltom neked, hogy gonosz legyél. A farkas lehajtott fejjel a lábához feküdt. "Farkas testvér –folytatta, tudatában vagyok a borzalmaknak amiket elkövettél". Megértem Gubbio lakóinak gyűlöletét irántad, de meg akarlak téged békiteni velük. Nem szabad, hogy továbbra is ellenségek legyetek.
Ha megigéred, hogy békében maradsz, én ráveszem őket hogy gondoskodjanak neked táplálékról életed végéig, mert tudom, hogy az éhség kényszerit téged ennyi rossz cselekedetre. A farkas lehorgasztotta a fejét, és jobb mancsát Assisi Ferenc feléje nyújtott kezébe tette. Aztán igy együtt folytatták útjukat Gubbio felé. Végül megérkeztek a város főterére, ahol már összegyült a nép. Ferenc beszélni kezdett és a prédikációjában utalt arra, hogy mi a büneinkkel vonjuk magukra Isten haragját. Felkéri a hallgatókat, hogy bánják meg büneiket, majd hozzáteszi : "garanciát vállalok farkas testvéremért, aki megesküdött, nekem, hogy nem bántalmaz többé benneteket, ha ti etetitek". Mindenki egyhanguan beleegyezett, hogy gondoskodni fognak a farkasról, aki megszelidülten mozdulatával jelezte, hogy tiszteletben tartja a békekötésüket. Az igéret betartatott. A város biztositotta a megélhetését a farkasnak aki cserébe nyugodtan sétálgatott az egész városban anélkül, hogy valakiben is a félelem érzését keltette volna. Két éven keresztül élt igy. A lakókat halála nagyon elszomoritotta, de Assisi Ferec történetének emlékét őrizték tovább.
Egy fiatalember aki gerléket fogdosott össze, hogy majd eladja őket, keresztezte útjat Assisi Ferencnek, aki megállitotta őt és igy szólt : kérlek add nekem a gerléidet, még mielött kegyetlen emberek megölik és megeszik őket. Ezek az állatok olyan ártatlanok, lelkük oly tiszta, szerény és önzetlen mint maga a Szentirás. A fiatalember meglepődött és ellenkezés nélkül átadta őket. Assisi Ferenc ekkor gyengéden szólt hozzájuk : "ártatlan tiszta alázatos és szerény gerle testvéreim, miért hagytátok magatokat megfogni ?". Majd biztositotta őket és megigérte nekik, hogy fészkeket fog késziteni számukra ahol majd szaporodhatnak. Ezért volt mindig sok gerle Assisi Ferenc és követői társaságában. A fiatalember meghatodva a kegyelettől, belépett a Ferencesek Rendjébe.
